Elmélázva ücsörgök a teraszon, és bámulom a teremtett világot. Körbeölel a szélfútta, hajladozó zöld. Keresem az inspirációt, hogy továbbadhassam:

Ülj mellém bátran!

Gondolkodtam, hogy tegeződjünk vagy magázódjunk. De végül is egyformák vagyunk, ha kellő távolságból nézzük. A bor pedig kellőképp eltávolít abból a malomból, ami ott őröl Téged a mindennapokban - általában túl messze a komfortzónádtól.

Talán fura, de a tőke is akkor terem a legnagyobb minőséget, ha egy kicsit kilép a komfortzónájából. Közben csak halmozza évgyűrűit, bennük a komfortot és kilépést. Ápoljuk és védjük őt - mi is gyökeret verünk mellette, szinte érezzük szomjúságát - de hagyjuk fejlődni. A borrá alakulás csodáját lélegzetünket visszafojtva figyeljük...